Szuga Josihide, a japán kabinet főtitkára közölte: a szigetország bálnavadászata mindazonáltal saját felségvizeire és a hozzá közeli tengerekre korlátozódik, az Antarktisz körüli vizeken, ahol eddig tudományos kutatások címén ejtettek el évi néhány száz védett tengeri emlőst, nem tervezik a vadászat folytatását. Korábbi értesülések szerint a kilépés január 1-jén lép hatályba, ami azt jelenti, hogy Japán fél év múlva kezdheti meg a kereskedelmi célú bálnavadászatot.
Az IWC 1986-ban állapodott meg a kereskedelmi bálnavadászat szüneteltetéséről a kihalás fenyegette állatok védelme céljából. Japán 1988-ban csatlakozott a moratóriumhoz, bár tudományos kutatás címén azóta is elejt évente mintegy 450 bálnát, amelynek húsa a japánok étkezőasztalán végzi. Ez a kiskapu legális, de természetvédelmi szervezetek hevesen vitatják.
A japán kormányra nagy nyomást gyakorolnak az ottani halászok, hogy újból engedélyezze a bálnavadászatot, és Tokió azzal érvelt a nemzetközi fórumokon, hogy az elmúlt három évtizedben elég idejük volt a vészesen megfogyatkozott bálnapopulációknak a regenerálódásra.
Tokió korábbi erőfeszítései az IWC-ben a moratórium feloldására sorra kudarcot vallottak, legutóbb a szeptemberi brazíliai éves közgyűlésen, ami miatt a japán küldöttség burkoltan már akkor kivonulással fenyegetőzött az egyezményből. Japán már 2007-ben is fenyegetőzött a kilépéssel, de akkor az Egyesült Államok és több más ország rábeszélte a maradásra.
A bálnavadász országok szervezete jelenleg erősen megosztott, ugyanakkor 48:41 arányban még mindig többségben vannak a vadászati tilalom fenntartásának hívei. Az IWC 1948-ban alakult a bálnavadászat szabályozásáról szóló nemzetközi egyezmény, az ICRW keretén belül, Japán 1951-ben csatlakozott a bizottsághoz.